Gy�ngy�kt�l csillog�

H�t t�nyleg boldog vagy?
El�rtem v�gre...
Felsiklik tekintetem az �gre,
Hogy a nyugodt,
Mozdulatlan feketes�get
Mag�ba igya.
Csillag sem pisl�kol,
Csak a sz�raz, boz�tos t�j
Rohan gyorsan tova.

(N�h�ny �r�ja m�g n�lad voltam...)

Most cip�sarkak koppannak a porban,
Lesz�ll, majd fel
Egy-k�t ember,
S m�r robogunk is �jra.

(J� volna, ha itt lenn�l!)

Beleborzongok, ahogy
Arcom a h�s �veghez �r...
Csak az ablaknak fordulva
Csendben merengeni,
Ahhoz van most kedvem.
Valami �jszer�,
�desen szomor�
Hangulatba estem.
M�g f�j, hogy nem �lelsz,
De szavaid,
�s �rint�sed eml�ke
Mosolyt csalnak
Szememnek s sz�mnak szeglet�be.

Szeretem l�nyed minden kis darabj�t,
A feln�tt f�rfit�l a kisgyermekig,
S hogy tiszteled, mib�l
Emberr� lett�l:
Hogy a sz�l szav�ra,
A f�k suttog�s�ra,
A t�z pattog�s�ra,
F�ldanya h�v�s�ra
Sz�ved �rzelmekkel telik;
A levelekkel f�jsz te is
A kegyetlen viharban,
Ha es� korb�csolja �ket
Szakadtra az avarban.

(�gy simogatn�m m�r
�lmod� homlokodat!
Hogy t�nj�n el elm�dnek
Legm�ly�r�l is minden
Retteg� gondolat...)

Mellkasomnak s tenyeremnek b�re
M�g arcod meleg�nek �re,
S ajkamon is a te ajkadat �rzem,
Holott m�r csak

Ujjaim sim�tj�k

Vigasztalanul...
Elkap a hi�ny�rzet, ahogy
A t�k�rk�pemet n�zem.

(De mi�rt kavarognak a f�nyek?
Mi�rt reszket most a t�j?
Egy k�nnycsepp gurul ki
Nyugtalan szememb�l,
S l�m, a mozg�s meg�ll.)

�n l�ttam csak akkor

Harmat-gy�ngy�kt�l csillogni
Fekete szemedet...
Ha f�ltem is elhinni,
Most m�r nem k�telkedem:
K�sz�net szereteted�rt,
K�sz�net!