Örömének

És indulnak patakok,
És csobognak friss vizek,
Dörgölőznek kemény partok
Sziklaszilárd szélinek,

És kikelnek a magok,
Szívós csíra tör elő,
Sarjadzásra buzdítani
Földet áztat új eső.

Élet burka pattan,
Mint buborék, oly halkan,
Fű zizeg és lomb susog
Egyre magasabban.

Vad illat leng a tájon,
Árnyoszlop is nőtt három,
Egyik én, a másik kettőnk,
Harmadik a párom.

Hideg tüzek gyúlnak
Hetedhét határon,
Fejem fölött éjfekete
Madár óvja álmom.

Mi hontalan menekült
Kietlen tájakon át,
Most égig érő fák között
Megleli otthonát.

És én újra veled
Táncolok a fényben,
Port kavarni magunk körül
Ős homokdűnéken.

Szélből kerekedő,
Ködből magasodó,
Messze tűnt már innen
A hajdan volt tarló,

Kőből magasodó,
Légből kerekedő,
Bíbor napfényben áll újra
A hajnali erdő.